Máté Imre: A TELJES nyirkai jóslat
Mihelyt közzétettem „
Yotengrit 2 „ c. könyvemben a „Nyirkai jóslatot”, a mások szellemi
hulladékából élők serege vetette rá magát. Csűrték, csavarták,
hamisították, magyarázták. Lett belőle „nyitrai”, sőt „nyiglai” jóslat
is. Védtek, támadtak vele pártokat, személyeket, fűztek hozzá
magyarázatokat. Jelentkeztek „póttartalékos próféták” is, akik a
folytatás sugallatait vélték fülükben zümmögni. Nem mesét költök, de egy
két lábon járó fajtánkbéli azt jelentette, hogy ő volna személy szerint
a jóslatban említett „zengő sivatag tigrise”. Gondoltam, elszállásolom
egy jó hírű állatkertben, de ezt zokon vette. Ám akadtak tudós koponyák
is, akik elolvasták minden irányból és filológiai csapdák segítségével
rájöttek, hogy én egyet s mást elhallgattam a jóslatból. Így igaz!
Visszatartottam a személy szerint rám vonatkozó jóslatokat, hozzám közel
álló személyekre és a Yotengrit Egyházra vonatkozókat, meg még sok
egyebet, ami a jóslat közlésekor nyugtalanságot válthatott volna ki.
Most, miután lelepleztek és többen is követelik, mint mondják, a „teljes
igazságot”, szabadjára engedem a teljes jóslatot.
A teljes nyirkai jóslat
„Hét táltos találkozott a
nyirkai Hany-ban. Két asszonyember, meg öt férfiember. Jó, ha ennyien
vannak a „Nagy hívás”-hoz. Mert nagy SZELLEM-et szándékoztak idézni, a
nemzetre zúdult bajhalmaz miatt. Tudni akarták, meddig tart ez a
nyomorúság, meg miképpeg alakul a jövendő. „Nagy hívás” akkor köll, ha
az ÉG nem nyilatkozik magától. A táltos asszonyok egyike „utaztatható”
volt. Fölmenének tehát a Rókadombra, az elhagyott csordakúthoz, az égés
szélére. Áldoztak vízzel UKKÓ-nak, tűzzel GÖNÜZ ISTENAPÁNK-nak. A
„látó-halló” táltos asszony nekivetkőzött. A többiek bedörzsölték
maszlagbimbóval, hogy ne ostromolják a szúnyogok. Mert nyár volt és
alkonyodott. Nyakába kék ékkövet akasztottak. Az áldozó tűz parazsára
zöld borókagallyat raktak. A táltos asszony füstöt lélegzett, a többiek
meg rejtőztetőt dunnyogtak. Dobolni, furuglázni nem mertek, a határőrség
miatt. A táltos asszony révületbe esvén átadta fejében lakó szelleme
helyét az idézett SZELLEM-nek, hogy az az ő nyelvével szólalhasson.
Lápkumánja táltos SZELLEMÉT idézték, mert az idevalósi volt, a mi
fajtánk. A táltos asszony először fölszökött, de a többiek körbe vették
őt, nehogy baj érje. Először csak hebegett, aztán szóval szólta a régi
nagy táltos üzenetét:
Még öt-hét!
A medvebocsot lépre csalják és elverik rajta a port.
Még nyolc-kilenc!
A Duna két partján
vérben úszik a hulló lomb,és ösvények tapostatnak a hanyatló Nap
palástján. Nevet kiáltanak. A nevén szólított Öreg tétovázik, de
vállalja sorsát. Ifjak ragadnak fegyvert, nők és férfiak egyaránt. Közel
a győzelem.
Ekkor megelevenednek az
árnyékok. Az igazi harcosnak kedvét szegik. Az ügyet Nyugattól-keletig
elárulják. Szerencsés, ki időben kereket oldhat.
A Negyvenkilencedik vert
hadból követi a hanyatló Napot. Bugrisok földjére megy a Képíró
Asszonnyal. Oda kapja a kasza-üllőt. Dinnyeföldről üzen neki a
Negyvennyolcadik, de ő a vörös sziklák felé fordítja a rudat.
Nagy az érvágás!
A Négy Folyó Városának
Igaz Emberét kiejtik az ablakon. A győzők eltanácsolják a kopasz
zsarnokot, és a Vasmacskák Városának fattyát teszik meg helytartónak. Ő
megöleti a Tétovázó Öreget. Az ifjúságon bosszút áll.
Sokáig uralkodik és
megrontja a nemzetet. Jutalmazzák az elvtelenséget, mindent pénzben
mérnek. A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon. A gyerek nyűg.
Még húsz-huszonegy!
A kétfarkú oroszlán
elbődül, de ugrani nem mer. A mieink is átkelnek a Dunán, ősi földre. A
víg mosoly torz vigyorra változik. Itthon a földművest már megtörték.
Még nevén a föld, de cseléd sajátjában. Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs.
Még negyven és néhány!
A Nagykövet cselt vet,
összeesküvést sző. Korábbi ellenfelek összefognak. Rést vágnak a
kerítésen. Meglazítják a medvebocs láncát,a kétfarkú oroszlán ketrecének
rácsát is. Nem hálásak. A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik.
Harsona jelzi a szabadság kezdetét.
A szürke marhát napos
legelőre engedik. A csorda megszédül a szabadságtól. A barmok egymást
öklelik. A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit.
A Jóindulatú Beteg kerül
élre. Mások intézkednek. A földművestől elveszik örökét,és dobra verik.
A senkiháziak vérszemet kapnak. Bitangok tékozolják a fényt.
Gyülekeznek a
dögmadarak. A Nagy Tengert átröpüli a Napból szálló, galambnak álcázott
karvaly. Megérkezik a Kánya is - osztozkodni. Megint terelgetik a népet.
Hiteket erőltetnek. Szaporodnak a pénzért fönnhangon imádkozók.
BOLDOGASSZONYUNK-at elfelejtik, buta lúddá tekerítik. Jaj pedig, ha
ISTENÜNK ASSZONY-FELE elfordul tőlünk, vagy mink őtőle!
A Régi Nagy Csata
Városában EZEK papjai dűlőre jutnak, és új lovat nyergelnek.
Összeesküsznek Isten Képmása ellen a Könyörtelenség Hatalmasaival.
A galambnak álcázott
karvaly és a kánya, Égigérő fára segítik a Kiskanászt. Szívében király,
álmaiban császár. Szépen szól, rondán cselekszik. Zsákja feneketlen.
Letaszítják - újra mászik!
A döglött sárkány kutyái új gazdát találnak!
Még ötvenöt-hatvan!
Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll. Az ő ingével-gatyájával tömik a rést. Messze jutottak a parttól, már nem tud kiszállni.
A döglött sárkány kutyáit a Koronázatlan Cár veszi pórázra.
A Szűkszavú
Tárnokmestert tuszkolják élre. Saját táborából ütnek pártot ellene, mert
a Koronázatlan Cár úgy akarja. Paprikajancsiból csinál vezért.
A nemzet tűri - nem
látja meg rajta a rángató madzagokat. A csellel hatalomra segített
Paprikajancsi pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet. Nyegle és
buta. A Kiskanász malmára hajtja a vizet. Jobb ellenfél nincs. A nép
tűri őket.
Nemes lovag-ősök fehér
liliomán tipródik a nemzet. A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró
cinkos. A különb nem viszi sokra, mert irigylik. Ki-ki rántja lefelé a
másikat, az országot együtt. Lenézett népek mögött kullog a magyar!
A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!
Nyomulnak földünkre
sivatag elöl, tenger elöl. Tódulnak napkelet felöl. A trónfosztott vörös
cár gazdátlanná vált ebei zsibvásáron herdálják el a föld színét,
mélyét, a levegőeget, vizeket. Ki koncon van, ki koncra tör. Egymást
ugatják bohóc szerepben.
Minden elhamisul. Csak
alvilág van, meg Ál-világ, mondja a szavával nem játszó pénzváltó.
Lekantározzák az igáslovat, lenyergelik a versenyparipát. Az értelem
elvándorol. Még nincs, aki véres kardot hordozna körbe,de érlelődik a
vihar…
Még hatvan-hetven!
A Negyvenkilencediket
Fényasszony emlékezteti küldetésére, fogadalma és hatalma szerint
cselekedni. Vonakodik, mert a Fekete Dögmadarak rendje reszketősre
mérgezte. De leszáll a folyótorkolat sziklájáról és megválik fügefáitól,
hogy a Rába partján szélnek eressze az életképesség igéit.
Sok acsarkodó ellensége
támad és haszonlesők hada környékezi. Egymást ugatják, marják,mint dögön
marakodó ebek. A Képíró Asszony égbe száll.
A magát más
csillagzatból leszületett asszonynak tettető ringyó kaszabol és élre
tör. Apró halakat kever nagykanállal és elbukik.
A kertek parlaggá romlanak. Rozsdásodik minden szerszám. A rátarti úr napszámért kunyerál. Már mindent elkótyavetyéltek.
Paprika Jancsi utat tapos a Kiskanásznak, aki azt hiszi, magasba szállt, pedig csak Paprika Jancsi csúszott mélyre.
Koronát áhít.
Három hamis látnok
áltatja, mintha nagy király lelke laknék benne. Sokat igér, de nem tudja
szavát tartani. Igér, igér, de adni nem tud, csak elvenni.
Reszket, kinek vagyona van, mert sor kerülhet rá hamis vádakkal. Dézsmaszedők, vámosok sanyargatják a népet.
Asszonyainkat, mint
birtokolt barmot lerángatják családi küszöbükről fertőző hodályokban
szülni. Bábák dacolnak. Tömlöcbe vetik őket. A betűvetésben gyarló
főember nem irgalmaz nekik.
Az istápolásra szorulókat is sanyargatják. Félnek segélyért esdekelni. A szegényt leköpesztik, a gazdagot zsarolják.
A Kiskanász hegyekből vár segítséget igéretekkel. Csalódnak azok is.
Forgácsolódik a nemzet.
Sem az Országló, sem a Pártütő nem érti föladatát. Nem nyilat tör, hanem
gátol. Amaz meg dölyfösen országol. Rendet vágat hamis, meg igaz hitek
virágos mezején egyaránt.
A Negyvenkilencedik
ráver tűzön ajazott dobjára. Ifjak sereglenek a Kiskanászt szavak
erejével trónfosztani. Őt bugrisok védelmezik a Kányával szövetségben.
Ez vérontáshoz vezethet.
A Csillagszemű Asszony fohászkodtat a MAGYAROK ISTENÉ-hez, annak erejét növelendő. Erő támad, sebes forgószél.
Eddigre már nagy a
romlás. Zsíros föld hátán, szántatlan ugaron nélkülöz a nép. A gazdából
napszámos lett, de kevés a lapátolni való.
A Fekete Kányák rendje hatalomra tesz szert és zsarolja a Kiskanászt, aki jót akarna, de rosszul.
Zsarolja egy siheder kori barátja is, aki nagy vagyont harácsolt össze és villogó ruhában futkározik. Huszonöt strázsa ügyel rá.
A Kiskanász - vásári
hintások sarja-,igazságos szigort akar, de az sanyargatássá fajul. A nép
lehurrogja, de nem tágít. Avítt helyébe hevenyészett törvényt
erőszakol. Magára haragítja a Hadakat.
A tengereken utat változtatnak a hajók.
A zsinegen
táncoltatottak késve lépnek a szárnyas nyilak ősi útjára, de lépnek. Az
Árva-gyerek meg az Ékesen Szóló fia útra kelnek, piros mellvértű tulok
hátán.
A Negyvenkilencedik lant
erejével ront hamis vádakat. Az erős táltosasszony szelleme megkísérti.
Üzen a Csillagszeműnek, de az tétovázik, végül cselekszik.
A kertek művelői könnyen
vészelik át a nehéz időket, mert más módon se pénz, se posztó.
Előrelátó ki kamrát tölt. Az Előrelátó Banya megálmodja és megépíti
BOLDOGASSZONY nevébenYOTENGRIT Körevetét. Épülnek föld fölött, föld
alatt.
Sehonnani bitang árulók ínségbe, romlásba döntik a nemzetet.
Csak alantas szolgálatok
maradnak, égbekiáltó árulások. Lesznek, kik alattomos ellenséggel
fújnak egy követ. Bevezetik a hét tevét, hogy az innen köpködhessen
lángot-a bikát nyergelő asszonyra.
Ebből belviszály is
támad, meg külső viszály is. A Kost Áldozó két fia tovább marakodik. A
tevék magyar hajcsárai Manó bőrét húzzák Krisztus képére, hogy
megtévesszék a népet, és aranyra válthassák a félhold csillogását.
Ők a Kost Áldozó, tevét
nyergelő fiát segítik, más magyarok meg a másikat. Kettészakad a nemzet,
lángra lobban az Ország. A lángot vér oltja.
Oltalmazó rejtekhelyről
gondoskodik, aki hallgat az Egekből sugallt igékre. A Holdfényes Asszony
köreveteket épített, alattuk rejtekekkel. Kertekben sarjad az új élet.
A vándor nép keserüli
meg ocsúja garázdaságát. Ezeken nagyra nő a rájuk rakott szarv. Szítják,
tüzelik őket távoli idegenek, akik vizeinket szomjazzák, földjeinket
éhezik. Ezek egy része sivatag elöl fut,más részük tenger elöl menekül.
Magyar magyart gyilkol, de a bika hátáról is ide lőnek a hét teve miatt. A nép fele elpusztul.
A szomszédok megmozdulnak, de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is. A megszeppent maradék UKKÓ-t híjja, BOLDOGASSZONY-t.
Áldanak Földnek és Égnek
víz-szerrel, tűz-szerrel. Szívben, gondolatban, test és lélek
mozdulataival, a Nap és a Hold járásának ösvényén.
A haragosok megbocsátanak egymásnak, az irigy örül más szerencséjének, a rátarti nem rázza a rongyot,a közönyös siet segíteni.
Ekkor a MAGYAROK ISTENE
őrül állítja a zenélő sivatagok tigrisét, és böcsületes alkuval
visszakerül, ami visszajár. Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé,
YOTENGRIT, az ŐS-TENGEREK ISTENE nevében.
A JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYE győzedelmeskedik.
A táltosok közös gondolattal kérdezték: „Így van ez megírva – nem lehetne-e másképp?”
A SZELLEM erre ezt
felelé: „Minden jövendölés ókumálás, a múltat meg jelent összekötő vonás
folytatásán, a jövő felé. Megírva semmi sincsen, mert minden
megváltozatható – ha nem fordultok el ISTENETEK-től és megszívelitek az
ősök intelmeit.”
A táltosok megköszönték
Lápkumánja táltos szellemének a jövendölést meg útbaigazítást. Ő
távozott, a táltos asszony szelleme pedig visszatért testébe. Inni kért.
Sokat ivott, és mély álomba merült azon nyomban. A többiek betakarták
és strázsálták hajnalhasadtáig. Akkor lemosták róla a maszlagot. A férfi
táltosok térdet, fejet hajtottak előtte, asszony táltos-társa pedig
fejére tette kezét és rámondta az igaz nő-barátok áldását:’BOLDOGASSZONY
oltalmazzon fehérben, zöldben, feketében!’Ezek után ki-ki hazaméne és
tette a dolgát.”
UTÓHANGOK A NYIRKAI JÓSLATHOZ
A mai napig általában
világos minden. Ami megtörtént az könnyebben megfejthető, mint az, ami
nem történt meg, csak sejtetve van, képletes szövegbe csomagolva. Azt
már értjük, mit jelent, hogy a "nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé
válik a föld". Értjük, mert régóta zajlik az ország kiárusítása és már
tényleg ott tartunk, hogy lábunk alól elkótyavetyélik a földet,
tartalmával együtt. A jövőt illetően legtöbben a hét tevét nem értik és a
zenélő sivatagot. A tevék az arabok felé sejtetnek, a zenélő sivatag
pedig a Takla-Makán. Megkövült fák ágai zenélnek a homok mélyén, ha erős
szél mozgatja a buckát. A "zenélő sivatag tigrise" azt sejteti, hogy
számíthatunk problémáink megoldásában keleti rokonainkra. A jóslat, noha
sok rosszat vetít be, kedvező jövőt ígér, ha sok vér árán is. A
Magyarság összefog és "...új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé,
YOTENGRIT, az ŐS-TENGER-ISTEN nevében. A jó szomszédság törvénye
győzedelmeskedik!" Köznapibban fogalmazva: a YOTENGRIT vallás jegyében
megújhodás történik nem csak Magyarországon, hanem "az öt égtáj" felé, a
határainkon túl is. Ez a jóslat fedi Nostradamus jóslatát, mely
szerint: "A tenger nevét viselő vallás győzedelmeskedik" (N. X./ 96.)
Máté Imre
--
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése