A Szent Korona titkai

Kétbalkezes lakatosok tették tönkre a Szent Koronát

Keisz Ágoston | 2013. 04. 03., 18:02 | Utolsó módosítás:2013. 04. 03., 18:44

A magyar korona különleges ismertetőjegye, a ferde kereszt egy szerencsétlen baleset eredménye - legalábbis ezt látszanak bizonyítani a legutóbbi évek kutatásai. A koronát 1638-ban, Mária Anna királyné koronázásakor kellett volna kivenni egy erős ládából, de rossz kulcsot hoztak Bécsből. A ládát kapkodva, erőszakosan, fölülről törték fel, ekkor érhette a Szent Koronát az a baleset, amelyben elferdült a kereszt, és megsérültek a pántok.

A magyar Szent Korona teljességgel egyedi Európa uralkodói jelvényei között. Egyedisége egyrészt régiségében áll - a kontinens egyik legősibb és leghosszabb ideig használt koronázási ékszerét tisztelhetjük benne. Különlegességének másik oka, hogy eredetének részletei a homályba vesznek, keletkezésének körülményei még a témával foglalkozó történészek között is vitatottak.
A kutatók szerint a Szent Korona alapvetően két részből áll: az alsó rész Corona Graeca néven ismert, hiszen a rajta látható ábrázolások és feliratok 11. századi bizánci eredetre utalnak. A Corona Graeca befedésére használt pántok elnevezése Corona Latina. Ennek eredeti funkciója bizonytalan: a pántok az apostolokat ábrázolják, ám a tizenkettő közül csupán nyolcnak a képe szerepel a koronán, kettőt ráadásul eltakar a Corona Graeca egy-egy részlete.

A magyar Szent Korona harmadik különlegessége a koronázáskor játszott szerepe. A késő középkorban kialakult szokások szerint nem lehetett törvényes a koronázás, amelyet nem a Szent Koronával hajtottak végre. Ha pedig nem törvényes a koronázás, az adott uralkodó királyi hatalma sem az. A Szent Korona ilyen szerepe egyedi az európai királyságokban, hiszen más országokban a koronázás érvényessége nem kötődött egy bizonyos konkrét tárgyhoz. Az angol királyok például különböző koronákat használtak. Magyarországon viszont még a királyné megkoronázásához is szükség volt a Szent Koronára. Mint látni fogjuk, részben ez a körülmény okozhatta a kereszt elferdülését.
Az amúgy is több darabból összeállított koronán nyomot hagyott kalandos pályafutása. A szabványos, pénzeinken és iratainkon is szereplő magyar címeren látható Szent Korona teljességgel szimmetrikus és hibátlan, a valóságban azonban számos sérülés, benyomódás látható rajta. Ezen sérülések közül mindenki számára a legismertebb a korona különleges ismertetőjegyévé vált ferde kereszt. Pálffy Géza történész elmúlt években végzett kutatásai szerint ráadásul a kereszt elferdülése egy nyugodt korszakban bekövetkezett szerencsétlen baleset eredménye volt.

Eredetileg egyenes volt
A kutatók többsége számára nyilvánvalónak tűnik, hogy a Corona Latinához eredetileg nem kapcsolódott kereszt ott, ahol ma látható. Ha felülről szemléljük a koronát, láthatjuk, hogy a kereszt "talapzatául" szolgáló rész valójában egy zománckép, amely a mindenható Krisztust ábrázolja. A keresztet fölszerelésekor pontosan a mindenható Krisztus hasának a közepébe illesztették. A fölszerelés helye és nyers módja a kutatók szerint inkább az utólagos hozzátoldást jelzi. Egyes feltételezések szerint ráadásul a ma ismert keresztet csupán a 16. században helyezték el egy korábbinak a helyére.

A korona felülnézetből. A kereszt a zománcképen ábrázolt Mindenható Jézus hasához csatlakozik

A történészek szerint nagyon valószínű, hogy a kereszt eredetileg egyenes volt. Ez egyrészt abból következik, hogy a középkorból nem ismerünk más koronát, amelyen a kereszt ferde volna. Másrészt onnan feltételezhetjük ezt, hogy az 1620-as évek előtt készült ábrázolásokon a korona keresztje egyértelműen függőleges volt, például a Fuggerek 1555-ben készült krónikájában. A 18. század végén készült ábrázolások viszont már egyértelműen ferde kereszttel ábrázolják, így az elváltozást okozó eseménynek a 17. század eleje és a 18. század vége között kellett bekövetkeznie.

Az 1555-ben keletkezett Fugger-krónikában (balra) a korona keresztje egyenes, miként ezen az 1623-ban keletkezett metszeten (jobbra) is

A kereszt ferdesége ráadásul nem az egyetlen sérülés. A Corona Latinát alkotó pántok is erősen sérültek, így feltételezhetjük, hogy a balesetet, amely a súlyos sérülést okozta, valamilyen, a koronát fölülről ért, erős behatás okozhatta.

Bécsben felejtették a kulcsot
Pálffy Géza említett kutatásai szerint a korona sérülése 1638. február 14-én reggel történt. A történész a korona kora újkori történetére irányuló vizsgálódásai során talált olyan új forrásokat, amelyek a korona eseménydús történetének újabb, eddig ismeretlen epizódját mesélik el. Pálóczi Horváth I. György, az éppen zajló országgyűlésen jelen nem lévő Bethlen István képviselője meséli el legrészletesebben a naplójában a zaklatott reggel történéseit.
A Szent Koronát 1608-ban, II. Mátyás koronázásakor szállították át Prágából Pozsonyba. Ettől kezdve a pozsonyi vár tornyában, a koronázási ékszerek számára készített ládában elzárva tartották, és csupán akkor vették elő, amikor - főként koronázások alkalmával - szükség volt rá. A láda tárolására szolgáló helyiséget a magyar zászlósurak pecsételték le, a láda kulcsát viszont a király bécsi kincstárában őrizték.
Az említett reggelen Pozsonyban III. Ferdinánd király első felesége, Mária Anna királyné koronázására készültek. A királynét egy úgynevezett házikoronával volt szokás megkoronázni, ám a középkorból örökölt szép szokás szerint a szertartás része volt, hogy jobb vállát megérintik a Szent Koronával, így jelképezve, hogy ő az uralkodói hatalom támasza.
A szertartás előtt nagyjából egy órával készültek elővenni a Szent Koronát a vasládából, amelyet már az előző este átszállítottak a Szent Márton-székesegyházba. A sekrestyében jelen voltak a magyar zászlósurak és a bécsi udvarmester, aki a láda kulcsát hozta.
Most pedig adjuk át a szót a legfőbb forrásnak, Pálóczi Horváth I. Györgynek:
"Azomban Traufmasdorf uram [a bécsi udvarmester] is bejűve, egy iskatulyát [dobozkát] hoza, kiben egynehány kulcs volt. Felül az iskatulyán az volt írva, hogy az magiarorszagi korona ládáinak kulcsai (de nem az volt). Próbálgatták az ládát, de semmiképpen meg nem nyithatták. Lakatosokat hívának. Az ládát két kötélre egy fenyűgerendához felkötöttük. Nagy sok veszekedéssel [vesződséggel] az lakatosok az ládát felszaggatták felül. Pléh [vaspánt]14 vagyon az ládán.
Palatinus [nádor] uram elsőben is kivevé az palástot... [...] Annak utána az koronát tokostul. Az koronának az fölső réztokját palatinus urunk felvevé. Az alsó részébűl soha semmiképpen palatinus urunk az koronát ki nem veheté, hanem egy kést kére. Zakani András adá az kését oda. Avval hasítá le az széliben egy darabot, úgy vevé ki osztán az alsó réztokbúl az koronát palatinus urunk."

Mindenki hallgatott róla
Bécsben tehát valamilyen tévedés folytán összekeveredtek a kulcsok, az udvarmester így rossz kulcsot hozott magával. A szertartás miatt viszont a ládát azonnal ki kellett nyitni, így a nemes urak lakatost hívtak, akik föltörték a korona őrzésére szolgáló láda fedelét. Tizennégy vaspánt védte a ládát, ráadásul a szertartás kezdete miatt az idő is sürgetett: vélhetően komoly erőt és nyers eszközöket alkalmaztak a mester urak.
A koronát a ládán belül egy külön réztok védte. Horváth leírásából világosan érthető, hogy a réztok benyomódott, és a koronát csak úgy lehetett kiszabadítani belőle, ha késsel levágták róla a réztokot. Mivel a láda erőszakos feltörése fölülről, kapkodva történt, valószínűsíthető, hogy ekkor érte a kereszt elferdülését és a pántok sérülését okozó baleset a Szent Koronát.

A korona oldalnézetből. Jól látható, hogy a felső pántok benyomódtak

Annyi biztos, hogy a kereszt elferdülésének feltételezett időszakából (1620 és az 1780-as évek között) ez az egyetlen olyan ismert esemény, amely a deformálódást okozhatta. Természetesen elképzelhető, hogy a Pálffy Géza történész vezette kutatócsoport vizsgálódásai során további balesetekről szerzünk tudomást.
Az esetleges sérülésekre utal az is, hogy példátlan módon a koronát csupán 1638. február 26-án, vagyis 12 nap múlva helyezték vissza a pozsonyi vár tornyába, noha szokás szerint néhány napnál többet nem volt a korona a ládán kívül. Egyrészt a szétrombolt ládát is meg kellett javíttatni, vagy akár egészen újat kellett csináltatni, másrészt elképzelhető, hogy a korona sérüléseit is igyekeztek kijavítani.
Annak a korszaknak, illetve az események tanúinak diszkréciójára jellemző, hogy Pálffy Géza kutatásáig, vagyis egészen a 21. század első évtizedéig soha senki nem beszélt arról nyilvánosan, hogy a Szent Koronát őrző ládát brutális módon lakatosoknak kellett feltörniük. Bizonyára senki nem volt büszke sem a kulcsok elcserélésére, sem az alkalmazott módszerekre, sem pedig a korona esetleges sérüléseire.
--
Kapcsolódó cikkek: 23,5 fok: a Föld tengelyferdesége és a Szent Korona