Egy dokumentum, ami bizonyítja az időutazást - A titokzatos Piri Reis-térkép
Piri Reis térképén olyan földterületek is láthatók, melyek a térképész életében nem is léteztek.
Piri Reis térképe nem egy egyszerű atlasz, melyet az utazni vágyók lapoznak fel. A rajzokon ugyanis számos olyan terület is fel van tüntetve, melyet csak jóval a térkép megszületése után fedeztek fel.
Piri Reis térképe nem egy egyszerű atlasz, melyet az utazni vágyók lapoznak fel. A rajzokon ugyanis számos olyan terület is fel van tüntetve, melyet csak jóval a térkép megszületése után fedeztek fel.
Európa és a mediterrán térség a Piri Reis-térképen
A kalandor tengerész
Piri Reis - teljes nevén Hadzsi Muhiddin Piri Ibn Hadzsi Mehmed - oszmán-török tengernagy és térképész volt, aki Gallipoliban született, az Égei-tenger törökországi partvidékén. 1513-ban készítette első, az Újvilágot is ábrázoló világtérképét.
A 65x90 centiméter nagyságú, őz- és gazellabőrre festett, hajók, állatok kis grafikáival díszített térkép Közép- és Dél-Amerikát, az Ibériai-félszigetet és Afrika nyugati részét is feltünteti. A térképhez tartozó magyarázó szövegben említés esik arról, hogy Piri Reis Kolumbusz felfedezéseiről egy fogságba esett hajóstól szerzett információkat. A térkép csak 1929-ben, a szultáni palota és a Topkapi Szeráj restaurálása közben került elő.
Rejtélyes részletek
Piri Reis térképe egyedülálló dokumentum, mert olyan korszakban ábrázolja Nyugat-Afrika, Észak- és Dél-Amerika partvidékét, amikor ezek a földterületek még az európai ember előtt ismeretlenek voltak.
Sőt, hűen számol be a Falkland-szigetekről, melyeket csak 1592-ben fedeztek fel. 1953-ban emellett az Egyesült Államok tengerészeti munkatársainak is feltűnt valami oda nem illő, miközben a térképet vizsgálták.
Az ábrázolt területeknek különös arányaik voltak, az alsó részen pedig olyan partokat mutatott, melyeket semelyik ismert földrésszel nem sikerült azonosítani. Az amerikai tengerészet megállapításai szerint továbbá a térképet nagyon kifinomult leképezéses módszerrel rajzolták meg - ezt a módszert alkalmazzák a földfelszín sima lapon való ábrázolásakor -, mely magas szintű technológiai tudást és magasból való megfigyelést feltételez.
A térkép alsó részén ábrázolt partok megfelelnek az Antarktiszon lévő Maud királynő földjének. A probléma azonban az, hogy a területet jég nélkül mutatja, holott 1513-ban a Déli-sarkot több mint másfél kilométer vastag jégtakaró borította. A vizsgálati dokumentum ezzel a mondattal zárult: semmilyen ötletünk nincs arra vonatkozóan, hogy a térképen közölt adatok miképpen tükrözhetik az 1513-as földrajzi ismereteket.
Ellentmondó elméletek
A területen végzett vizsgálatok alapján felállított újabb elméletek szerint az utolsó időszak, melyben az Antarktiszról eltűnt a jégtakaró, mintegy hatezer évvel ezelőttre tehető. A valódi probléma tehát nem csupán az, hogy miként adhatott számot egy 1513-ban készült térkép egy, csak 1818-ban felfedezett földrészről, hanem sokkal inkább a tény, hogy hatezer évvel ezelőtti állapotában ábrázolta azt.
A sarkvidékek ábrázolása a térképen
Sokak szerint ez azzal magyarázható, hogy Piri Reis vagy időutazó volt, vagy egy 13 ezer évvel ezelőtti térképet vett alapul, ekkor ugyanis még Marajo szigete a kontinens részét képezte, és az Orinoco folyó sem alakult ki. Egy ilyen dokumentum létezése azonban csak még több kérdést vet fel.
/femina
--
A cikket azért közlöm, mert szorosan kapcsolódik a régi letűnt - és hivatalosan és tudományosan letagadott - civilizáció létezésénének kérdéséhez, amelynek tárgyi bizonyítékokon alapuló kutatása pedig többek között G. Hancock nevéhez is kötődik.
--
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése